Van ellenszere a tartós munkanélküliségnek?

A gazdasági válság óta egyre nagyobb problémát jelent az európai országokban a tartós munkanélküliek számának emelkedése. Milyen eszközökkel lehet érdemben segíteni a munkához jutást olyanok esetében, akik olykor már évek óta munka nélkül vannak? Mik a megvalósítható és a gazdaságilag leginkább megtérülő gyakorlatok, és kiknek szóljanak?

A kutatásunk eredményei alapján többek között megállapítható, hogy Magyarország esetében a közmunka-programba túl sokan kerülnek be, tekintet nélkül a képesítésükre vagy a motivációjukra. Egy jól megtervezett profiling rendszer gyakorlati bevezetésével - illetve ezzel párhuzamosan a személyi kapacitás enyhe növelésével - személyre szabott segítséget tudnak nyújtani a munkaügyi szolgálatok az álláskeresőknek. Ez nemcsak nagyobb arányban segíthet nekik a képességeiknek megfelelő munkához jutásban, de hosszabb távon meg is térülhet a szolgáltatás magasabb költsége. A közmunka intézményi környezetét korábban egy másik tanulmányunkban vizsgáltuk, míg az alternatíváit itt elemeztük.

A kutatás eredményei alapján általánosságban úgy tűnik, a tartós munkanélkülieknek a legtöbbet két eszköz kombinációja segít. Egyrészt személyre szabott szolgáltatásokra van szükség, amik figyelembe veszik az egyén képességeit és igényeit, másrészt a haladás egyéni nyomon követése alapvető eleme egy sikeres reintegrációs stratégiának.      

Ugyanakkor az eredmények arra is rámutatnak, hogy nincsen általános gyógymód a tartós munkanélküliségre: ami az egyik országban működik, lehet, hogy máshol kevésbé megvalósítható vagy költséghatékony, főként az eltérő intézményi környezet és a tartós munkanélküliek különböző száma miatt. A részletek itt elérhetőek az angol nyelvű tanulmányban. A tanulmány eredményei hozzájárultak az Európai Bizottság tartós munkanélküliséggel kapcsolatos ajánlásainak előkészítéséhez.

A tanulmány három részből állt. Először a szerzők 46 európai hatástanulmány szisztematikus áttekintésével három típusú szakpolitikai változást értékeltek. Másodszor, öt európai országban részletesen bemutatták a tartós munkanélküliekre célzott ellátások, szolgáltatások és programok rendszerét és ezek költségeit. Harmadszor, azt számították ki, mi lenne a lehetséges haszna és költsége a különböző szakpolitikai változtatásoknak ebben az öt európai országban.

A tanulmányt Csillag Márton, a BI vezető kutatója írta M. Fertig-gel az  ICON Intézetnek, ami az Európai Bizottságtól arra kapott megbízást, hogy a tartós munkanélküliekre célzott különböző programok költséghatékonyságát értékelje. 

ICON Institute