Egységköltség-számítási módszertan kialakítása és alkalmazási lehetőségei

A képzési és átképzési programok a munkanélküliek számára hatékonyan csökkenthetik a munkanélküliséget, főként ha a munkavállalók készségei és a munkaadó igényei között nagy az eltérés.

Az államilag támogatott képzési programok hatékonyságát számos tényező határozza meg. Így például az, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat képes-e hatékonyan kiválasztani a képzésre ténylegesen rászorulókat, és kizárni azokat, akik képzés nélkül is el tudnak helyezkedni. Egy másik, talán még fontosabb tényező, hogy a képzés jó minőségű legyen, azaz fejlessze a résztvevők készségeit.

Egyszerű és hatékony eszköz a képzési programok minőségének javítására, ha egy átlátható monitoring rendszerben felmérik és közzéteszik a képzésben résztvevők közül munkába állók arányát és átlagos bérét, képző intézmények és képzési szakok szerint. Ennek alapján az álláskeresők jól meg tudják ítélni, hogy melyik képzéstől mit várhatnak.

Ha már felállt egy ilyen monitoring rendszer, további ösztönzőket is be lehet építeni a képzők számára az úgynevezett egységköltség rendszer által. Egy ilyen rendszerben, a képző intézmények minden "egységre" kapnának egy bizonyos összegű kompenzációt és nem kell nyilvántartást vezetniük a költségeikről. Az "egység" lehet például egy résztvevő aki sikeresen levizsgázott, vagy munkába állt a tanfolyam elvégzése után. Ez a rendszer csökkenti a finanszírozási folyamat bonyolultságát, az adminisztratív terheket, és lehetőséget ad a minőségi ösztönzők megerősítésére is.

Ebben a projektben a Budapest Intézet kifejlesztett egy megoldást az egyszerűsített költség (egység-költség) opció alkalmazására  az EU által támogatott munkaerő-piaci képzésekben. A projekt a Miniszterelnöki Hivatal (Ellenőrzésért és értékelésért felelős titkárság) megbízásából valósult meg.

Miniszterelnökség Monitoring és Értékelési Főosztálya