Mi segítheti az önkormányzatokat jól működő szociális lakásügynökségek kialakításában?

Projektünk során azt vizsgáltuk, milyen elméleti és gyakorlati szempontok figyelembe vételével tudnak az önkormányzatok szociális lakásügynökségeket létrehozni és hatékonyan működtetni, ezzel is növelve a megfizethető bérlakások számát és enyhítve az évek óta súlyosbodó lakhatási válságot.

A lakásügynökség az aktuálisan kiadatlan (és jellemzően magántulajdonú) lakások tulajdonosainak és a piacinál olcsóbb lakhatást kereső bérlői célcsoportnak segít egymásra találni és világos, elfogadható, közcélokat is szolgáló feltételekkel szerződést kötni. A modell két erőforrásra épít: az önkormányzatba, mint a közjó előmozdítójába vetett bizalomra, és a kihasználatlan ingatlanállományra. Előnye, hogy jól kombinálható a társadalmi integrációt segítő szolgáltatásokkal, és többféle konstrukcióban is bővíthető.

A Magyarországon még kevésbé elterjedt szociális lakásügynökségi modell sok olyan gyakorlati kérdést vet fel (a célcsoportok, bérleti díjak, funkciók és feladatok meghatározásától kezdve a lakásállomány összetételén keresztül a megfelelő intézményi forma kiválasztásáig), melyek az érintett döntéshozók és a majdani feladatokat ellátó tisztviselők előzetes tájékoztatását teszik szükségessé.

Az Utcáról Lakásba! Egyesülettel (ULE) közösen egy kézikönyvet készítettünk, mely stratégiai és praktikus tanácsokat nyújt  önkormányzatoknak szociális lakásügynökségek kialakításáról és működtetéséről.

A kézikönyv rövidített formátuma itt érhető el. 

A BI az Utcáról Lakásba! Egyesület megbízásából és szakértői támogatásával készítette el az önkormányzatokat segítő kézikönyvet, melynek kidolgozását a World Habitat támogatta.

Utcáról Lakásba! Egyesület