Munkapiaci és szociális szolgáltatások koordinációját javító reformok Európában

A mai, gyorsan változó világban lehet-e még hatékonyan működteteni külön a szociális és külön a munkapiaci szolgáltatásokat? Ha nem, hogyan és milyen mélységben érdemes integrálni ezeket a szolgáltatásokat? Utánajártunk.

A technikai fejlődés, a demográfiai trendek és a globalizáció egyre kiszolgáltatottabbá teszi a munkaerőt, ezt pedig tovább fokozta a legutóbbi pénzügyi válság. A krízis tovább növelte a munkapiac változékonyságát, miközben pénzügyi és politikai nyomást is gyakorolt az EU tagállamokra, hogy javítsák a közszolgáltatások hatékonyságát. Mivel a munkanélküli-ellátórendszert alapvetően stabil állásokat feltételezve tervezték meg, ezekre a kihívásokra új válaszokat kell adni, a rendszer jelentős átalakításával. Az új szociális kockázatokat csak egymással együttműködő és jól koordinált munkaügyi és szociális szolgáltatások képesek kezelni.

A kihívásokat felismerve az EU számos stratégiai dokumentummal és ajánlással ösztönözte a szolgáltatások integrációját, azonban a tagállamok mindeddig csak mérsékelten ültették át ezeket a gyakorlatba. Emellett jelentős különbségek vannak a reformkezdeményezések mélységében és kidolgozottságában is.

A tagállamok lassú reakcióját részben magyarázhatja a feladat bonyolultsága. Először is, bár a szolgáltatások koordinációja nagyrészt technikai kérdés, amit szakemberek tudnak kivitelezni, könnyen átpolitizálódhat, mivel a kérdés szorosan kapcsolódik a segélyezettek munkába állításának és a csalások felderítésének értékalapú céljaihoz, és együtt járhat az önkormányzati autonómia korlátozásával is. Másodszor, az olyan jóléti rendszerekben, ahol a szociális szolgáltatásokat helyi (önkormányzati vagy civil) szolgáltatók decentralizált rendszerében nyújtják, az integrációs reformok megtervezése és végrehajtása hosszas tárgyalásokat igényelhet számos érdekelt féllel. Végül, még centralizált rendszerekben is nehéz feladat olyan intézmények munkáját összehangolni, amelyek más pénzügyi feltételek mellett működnek, eltérő célokat követnek és más szervezeti és szakmai kultúrával rendelkeznek.

Röviden, az integrációs reformok politikai elkötelezettséget, időt és jelentős tervezési és végrehajtási kapacitást igényelnek a központi kormányzatban, ami nem minden tagállamban áll rendelkezésre.
Ezek a megállapítások az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatósága által megrendelt tanulmányunkból származnak, amely 12 országbanban, a 2003 és 2014 között elindított reform-kísérletek részletes leírása és összehasonlítása alapján készült.

Az integrációs reformok akadályainak feltárása mellett a tanulmány bemutatja néhány reform költség-haszon elemzését is, és útmutatást ad a tervezés és végrehajtás gyakorlati kivitelezéséhez. Végül két reformpályát ismertet. Az ambiciózus út olyan országokra vonatkozhat, ahol a meglévő szolgáltatások jól fejlettek és hozzáférhetőek, és a közigazgatás reformkapacitása viszonylag magas. Az óvatos út azon tagállamoknak szolgálhat modellként, ahol a munkaügyi és a szociális szolgáltatások kevésbé fejlettek vagy nagyon széttagoltak, ahol az intézményi reformok végrehajtását alkotmányos akadályok nehezítik, vagy a közigazgatás kapacitása korlátozott.

A Budapest Intézet az Eftheia és az ICON Institute partnereként kapott megbízást a kutatás elkészítésére. A Budapest Intézet vezette az összehasonlító elemzés elkészítését és részt vett a költség-haszon elemzésben is, amit az ICON Institute vezetett. A menedzsmentért és az országszakértők koordinációjáért az Eftheia felelt.

Európai Bizottság, Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatóság