Egy anyabarát családpolitikai javaslatról
2015.12.04.
A Budapest Intézet más kutatóintézetekkel együtt felkérést kapott az Együtt pártalapítványának elnökétől, hogy véleményezze a gyermekvállalás és a munka összeegyeztetéséről szóló javaslataikat. A javaslatok céljaival és a megoldási iránnyal is egyetértünk, bár a vitairat kidolgozottságát illetően számos fenntartásunk akadt.
A Budapest Intézet 2015. október 5-én egy sor más kutatóintézettel együtt felkérést kapott a Váradi András Alapítvány (az Együtt pártalapítványa) elnökétől, hogy véleményezze második foglalkoztatáspolitikai vitairatukat. A Budapest Intézet küldetéséből adódóan azokon a közpolitikai területeken, melyeken aktív, és a családpolitika ezek közé tartozik, kapacitáskorlátai figyelembevétele mellett örömmel véleményez kormányzati vagy kormányzattól független, nyilvános közpolitikai tervezeteket, akárhonnan is jöjjenek azok. Véleményünket, melyet az Alapítványhoz közvetlenül is eljuttattunk, az alábbiakban tesszük közzé.
1. Általános megjegyzések
Ahogy az első, a közmunka alternatíváját felvázoló vitairathoz fűzött véleményünkben is, most is hiányoljuk a javaslatok alaposabb alátámasztását. Egy felelős és meggyőző közpolitikai javaslat nem ugorhatja át azt a fázist, amelyben (a teljesség igénye nélkül) bemutatja a helyzetet és a kihívást, összefoglalja azt a meglevő elméleti tudást és kvantitatív és kvalitatív empíriát, melyre a javaslatok támaszkodnak, explicite épít a meglevő szakirodalomra, illetve figyelembe veszi és bemutatja a politikai-gazdaságtani és implementációs megfontolásokat. Ez a fázis itt úgy látjuk, kimaradt, vagy legalább is nem látjuk nyilvános nyomát.
A vitairat három javaslatot tartalmaz: az apa-gyed bevezetését, a gyes differenciált emelését összekapcsolva egy bölcsődei utalványrendszerrel, és végül a munkáltatók ösztönzését célzó családbarát munkahely minősítési rendszer kidolgozását.
2. Az apa-hónapok
A csak az apák által igénybe vehető gyed a skandináv országokban már elterjedt és jól bevált gyakorlat a szülői szerepek kiegyensúlyozottabb elosztásának ösztönzésére (bár erre maga a vitairat nem tesz utalást). A javaslat a bevált skandináv mintát követi abban is, hogy az apa-hónapokat csak az apa veheti igénybe, így ha a szülők nem használják ki, akkor ennyivel rövidül a gyed időtartama. Ez a megoldás orvosolja azt a (szintén a nemzetközi gyakorlatban feltárt) problémát, hogy ha az apa-hónap csak egy lehetőség, de az anya is átveheti, akkor még az egyébként erre nyitott apák közül is – tartva az esetleges munkapiaci hátrányoktól – kevesen veszik igénybe.
Az apa-hónapokkal tehát egyetértünk, bár a javasolt helyett a fokozatos bevezetést (például évente 1 hónappal emelkedne három vagy négy hónapra a csak az apa által kivehető gyed időtartam) és az anya által kivehető gyed egyidejű rövidítését javasolnánk, amely 5-6 év alatt fokozatosan 15-20 hónapra rövidítené a gyed teljes időtartamát. A nemzetközi gyakorlat és a hazai kutatások is azt mutatják, hogy a gyed (és különösen a gyes) időtartama indokolatlanul hosszú: az anyák munkapiaci esélyeit és későbbi bérét is csökkenti, miközben a gyermekek fejlődését másfél éves kor felett már nem javítja jobban, mint az intézményi nevelés, sőt, iskolázatlan anyák esetében az értelmi képességek lassabb fejlődését is eredményezheti.
A maximális gyed összegének javasolt emelésével egyetértünk, mivel ez az általában nagyobb keresetű apák részvételét, illetve a jól kereső nők gyermekvállalását is ösztönözheti. Az emelés mértékét azonban a gyedet igénybe vevők béreloszlásának ismeretében kellene meghatározni ‒ erre a vitairat nem tesz kísérletet, pedig ebből lehetne megállapítani, hogy az intézkedés kiket és milyen mértékben érint és ebből következően mekkora hatást eredményezhet. Ugyanez vonatkozik a csed plafonjának meghatározására is.
3. A bölcsőde utalvány
A javaslat a nem dolgozó szülők esetén 20 százalékkal emelné a gyes összegét az első 18 hónapban, és ezzel korrigálná, hogy 2008 óta nem volt emelés. Ha a szülő munkába áll, a gyes összege a jelenlegi másfélszerese, amelyből 28500 forintot (ez a gyes mostani összege) utalványban kap meg, amit kizárólag napközbeni gyermekellátásra fordíthat. Az önkormányzatokat pedig fokozatosan köteleznék arra, hogy biztosítsák a férőhelyeket.
A javaslat irányával itt is egyetértünk (azaz azzal, hogy a bölcsődék és családi napközik kapacitását növelni kell), amivel kevésbé, az a finanszírozás, illetve a férőhelybővítés ösztönzésének módja (illetve hiánya). A javaslat ugyanis összességében tovább növelné az amúgy is jelentős családtámogatási kiadásokat, bár ezen belül átcsoportosítana a szolgáltatások (családi napközi és bölcsőde) felé. A jelenlegi rendszerben célszerűbb lett volna a rosszul célzott családi adókedvezmény átalakításával megoldani az utalvány finanszírozását, a teljes kiadás növelése nélkül. A férőhelyek bővítésére tett javaslat az ösztönzés eszközeire sajnos nem tér ki.
Szerintünk is jó megoldás a bölcsődei normatíva minőséggel arányos differenciálása, illetve az, hogy azonos összegű normatívát kapjanak a forprofit és non-profit, illetve állami fenntartók is. Érvekkel azonban ez sincs alátámasztva a javaslatban.
4. A családbarát munkahely minősítési rendszer
Az átlátható minősítési rendszer bevezetése szintén jó iránynak tűnik, itt elsősorban azt hiányoljuk, hogy a hasonló céllal bevezetett díjak és jutalmak eddigi tapasztalatait, szerény hatásuk okait nem ismerteti a vitairat, így nem tudjuk megítélni, hogy a javasolt rendszer kijavítja-e a korábbi próbálkozások hibáit.