Milyen tapasztalatokat gyűjthetünk az európai minimum-jövedelmi rendszerek vizsgálatán keresztül?

2022.09.03.

Milyen okok játszanak közre Európa-szerte, hogy a minimum-jövedelemre jogosultak nem veszik igénybe a juttatást? Azok szempontjából pedig, akik igénybe veszik, vajon releváns-e, hogy egy egységes segélyezési rendszer keretén belül jutnak-e hozzá vagy sem?

Többek között ezekre a kérdésekre igyekeztünk választ adni előadásainkban az idei 18. online ESPAnet-konferencián.

Greskovics Borbála, a BI elemzője Csillag Márton vezető kutatóval közösen írt elemzése alapján arról számolt be prezentációjában, hogy tíz (egymástól eltérő gazdasági fejlettségű) európai tagállamban milyen hasonló tényezők játszhatnak szerepet abban, hogy valaki a jogosultsága ellenére sem veszi igénybe a minimum-jövedelem juttatást.

Kutatásunk keretében szabványosított felmérések adatainak és az EUROMOD mikroszimulációs modelljének a segítségével sikerült kimutatnunk, hogy a minimum-jövedelem összegének mértéke releváns tényező lehet a juttatás igénybevételének szempontjából. Emellett empirikus kutatásunk keretében arra utaló jeleket is találtunk, hogy a társadalmi megbélyegzés ugyancsak az igénybevétel elmaradásához vezethet.

Kutatásunk jelentőségét többek között az adja, hogy bár számos tanulmány vizsgálta a minimum-jövedelem juttatás igénybevételi arányát egy adott országon belül, hiányzik egy olyan átfogó elemzés, amely ugyanezt különböző országok összehasonlításán keresztül, egységes keretek között tenné Európában.

Scharle Ágota a BI vezető kutatója előadásában arról beszélt, hogy milyen intézményi formák kedvezhetnek az állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ) és más szociális ellátók által nyújtott szolgáltatások jobb és hatékonyabb összehangolásának a hátrányos helyzetben lévő álláskeresők aktivizálása és támogatása során.

Az előadás alapjául szolgáló elemzés először ismerteti hogy milyen számszerűsíthető mutatók segítségével mérhető ennek a koordinációnak a mértéke. Ezt követően e mutatók és a 28 európai tagállamban a segélyezettek szempontjából legrelevánsabb szociális ellátást nyújtó szolgáltatókról lekérdezett adatok segítségével azt vizsgálja, melyek azok az intézményi keretek (struktúrák?), amelyek elősegítik a különféle szociális ellátások hatékonyabb összehangolását.

A tanulmány három olyan modellt azonosít, amelyek előnyben részesíthetik az integrált szolgáltatásokat: (1) önkormányzati struktúrák, ahol a szociális juttatások adminisztrációja, a szociális tanácsadás és a munkaerőpiaci aktiválás mind egy helyen zajlik; (2) más központosított intézményi keret, ahol ezeket a funkciókat egyetlen centralizált foglalkoztatási és jóléti ügynökség vagy az önkormányzat és az ÁFSZ közös ügynöksége irányítja; (3)  olyan működési struktúra, amelyben az ÁFSZ felelős az aktiválásért, a juttatások adminisztrációját pedig központilag irányítják (jellemzően a munkanélküli biztosítás folyosítását végző ügynökség).

Témába vágó kutatásaink:

Integrált szociális segélyezési rendszer kialakításának megtérülését vizsgáló módszertan kidolgozása

Munkapiaci és szociális szolgáltatások koordinációját javító reformok Európában

Az ESPAnet-konferencia teljes programja itt tölthető le.