Ha közelebb a szakrendelő, kisebb a kórházba kerülés esélye
2019.03.18.
Új járóbeteg szakrendelők nyitása növeli a rendeléseket igénybe vevők számát, ugyanakkor jelentősen csökkenti a hospitalizációt, főként a magas vérnyomással és cukorbetegséggel összefüggő betegségek esetén.
2010 és 2012 között EU-s forrásokból új járóbeteg szakrendelőket létesítettek húsz elmaradott magyarországi kistérségben. Ezt a „kvázi-kísérletet” használtuk ki a járó-és fekvőbeteg-ellátás közötti helyettesítés mértékének becslésére cikkünkben, mely most jelent meg az European Journal of Health Economics c.folyóiratban..
A 2008–2015 közötti, egyéni szintű paneladatokon becsült fix hatásokat is megengedő Poisson-modelljeink azt mutatják, hogy a járóbeteg-szakellátási megjelenések száma 19%-kal nőtt, a kórházi tartózkodások száma pedig 1,6%-kal csökkent a fejlesztések hatására.Az ún potenciálisan elkerülhető betegségekből fakadó kórházi ápolás (potentially avoidable hospitalization, PAH) ennél is nagyobb mértékben, 5%-kal csökkent.
A hatások időbeli lefutása is érdekes: a PAH-hatások rögtön a fejlesztés utáni évben jelentkeztek, a nem potenciálisan elkerülhető kórházi tartózkodás viszont csak több éves késleltetés után kezdett csökkenni.
Bár a finanszírozás összege és a valódi költségek nem mindig esnek egybe a magyar egészségügyben, nem érdektelen, hogy a több járóbetegellátás magasabb költségét részben meg lehet spórolni a kórházaknál: instrumentális változós becsléseink szerint a járóbeteg-szakellátási költségek egy forinttal való növekedése hatvan fillérrel csökkenti a fekvőbeteg-kiadásokat.
Eredményeink arra utalnak, hogy (1) a járóbeteg-ellátás közelebb hozása a korábban nem kellőképpen ellátott lakossághoz valószínűleg érdemi egészségnyereséggel jár, (2) és jelentős helyettesítés figyelhető meg a járó-és fekvőbeteg-ellátás között.
A cikk a NKFIH-től elnyert alapkutatási támogatás (K-120545) segítségével, az ELTE-n és a Corvinuson kutató kollégákkal közösen végzett egészséggazdaságtani kutatás keretében készült.